Az emberi test zseniális
Sokat törtem azon a fejem, hogy mit is írhatnék magamról és tulajdonképpen miért is írnék.
Aztán végiggondoltam az életemet és rájöttem, hogy mennyi mindennel kellett megküzdenem, hogy elérjek ide, ahol most vagyok. Lehet, hogy mások épp most kezdik keresni, felfedezni saját énjüket. Talán az én történetem segít ebben nekik.
Sok emlékem van a gyermekkoromból, de egy momentum mindennél erősebben kiviláglik a többi közül. Az óvoda udvarán álltam, mellettem az óvónéni, aki azt kérdezte tőlem, hogy mi leszek, ha nagy leszek… én azonnal rávágtam: “Gyógyító!” … Azonnal jött a következő kérdés: “Orvos? Vagy ápolónő?”… “Nem!” – mondtam nagy komolyan. “Én gyógyító leszek.”
Aztán teltek-múltak az évek és végül tanító néni lettem, mert 1978-ban, amikor leérettségiztem, még fogalmam sem volt, hogy valójában mit is szeretnék csinálni. Az óvodás énem mélyen eltemetődött bennem… Beálltam a sorba. A főiskola elvégzése után nem sokkal férjhez mentem, 25 évesen született meg a lányom és rá 23 hónapra a fiam. Boldog voltam, pontosabban az agyam azt sugallta nekem, hogy minden oké. A két kicsi tényleg beragyogta az életemet, a férjemmel sem volt semmi gond, csak a lelkem szenvedett, de nagyon. Persze ez akkor még nem tudatosult bennem.
29 éves voltam, amikor megmagyarázhatatlan egészségi problémákkal kezdtem küzdeni. Allergia, gyomorfekély, súlyos fogyás. Addig sem voltam vaskos alkat, de a mélyponton 42 kg voltam (165 cm magas). Az orvosok tologattak ide-oda, széttárták a kezüket és nem sok jövőt jósoltak nekem. Akkor döbbentem rá, hogy az okok nem máshol… bennem vannak. És nem egy rejtélyes kórral küzdök, hanem a lelkem ítélt engem halálra, mert nem a saját utamat jártam, hanem a társadalmi elvárásoknak akartam megfelelni. Hosszú és küzdelmes időszak következett ezután. Nem tudtam merre menjek, ki segíthetne. Elváltam, ott álltam egyedül egy lepusztult testben, munka nélkül, de a szeretteim támogatásával. Fel kellett építenem egy új életet.
Amint komolyan gondoltam az életmódváltást, azonnal jöttek a segítők. Olyan embereket sodort utamba az élet, akik tudták, hogy kik is azok a gyógyítók. Én már el is felejtettem, hogy egyszer régen én is ismertem ezt a szót. Nekiálltam tanulni, tapasztalni, a lelkemmel “gondolkodni”. Nem volt egyszerű, de sikerült.
33 évesen született még egy fiam és az új párom is mellettem állt. Eleinte nem is gondoltam arra, hogy a családomon kívül másoknak is segíthetek megóvni és visszaállítani az egészségét, de az élet mindig rávezeti az embert a megfelelő útra. Pár év múlva már végre a helyemen voltam és azóta is minden nap örömmel ébredek gyógyítóként.
Amióta gyógyítóként élem az életemet, sokan megkérdezték tőlem, hogy miként is sikerült megváltoztatnom a mindennapjaimat. Bizony nem volt egyszerű, de rá kellett ébrednem, hogy a gödör aljáról csak felfelé vezet az út és ha nem “mászunk” kifele elég gyorsan, akkor ránk omlik a föld. Persze eleinte csak sötétben tapogatóztam. Azt tudtam, hogy az első, amin változtatnom kell, az az étkezésem. Újra fel kellett építenem a testemet. Kerestem a recepteket, olyanokat, amik egyre kevesebb húst és finomított alapanyagokat tartalmaztak. Elhagytam minden mesterséges színezéket, ízfokozót, tartósítószert stb. Nem volt egyszerű, mert a kezem még a hagyományos ételek elkészítéséhez voltak szokva, az agyamról nem is beszélve.
Ekkor jöttem rá, hogy a változtatás másik fontos része, hogy az agyamat kell kordában tartani. Nem ő az uralkodó-irányító, hanem a lelkem. Rátaláltam az autogén tréningre, ami nagyon sokat segített ebben a munkában. Gyorsan megtanultam a lelkemmel élni és az agyam háttérbe vonult.
Következő eszközömnek a transzlégzés érkezett el az életembe, ami segítettek feloldani a régi lelki sérüléseket… és végre találkoztam önmagammal.
Lassacskán megismertem az emberi test zseniális felépítését, és azt is megtapasztaltam, hogy minden mindennel összefügg. Nem lehet egy betegséget kezelni, hanem az egész rendszert kell helyreállítani. Persze az egész folyamat nagyon sok időt és kitartást igényel, de ha vissza tudjuk javítani a rendszert, akkor a testünk újra indítja az öngyógyító folyamatokat, és szép lassan elfelejthetjük a betegségeket. (Nekem már évek óta nincs itthon semmilyen gyógyszerem, mert egyszerűen nincs rá szükségem.)
Sok-sok óra tanulás és tapasztalatgyűjtő év áll mögöttem. Azt gondolom, hogy az emberi testnél nincs csodálatosabb, mert mindig igyekszik helyreállítani azt az egyensúlyt, amit mi folyamatosan “elrontunk”. Egy idő után azonban, egy kis segítség nélkül már képtelen erre. Ezt a kis segítséget adom én meg a testnek, hogy újra meggyógyíthassa magát.
Amikor eljön hozzám valaki, akkor először kap egy talpmasszázst, mert akkor “látom”, hogy mik a főbb problémái. Ezután jön egy nyirokmasszázs, ami elősegíti a méregtelenítési folyamatokat. Ilyenkor aktivizálom a szervezet nyirokrendszerét, hogy a nyirokcsomók újult erővel dolgozhassanak. Közben a testünket behálózó energiavonalak, a meridiánok sem maradhatnak ki. Így próbálok segíteni az egyes szerveknek a gyógyulásban. Vannak olyan esetek is, amikor testi szinten nem jutunk előre az egészség visszaállítás folyamatban. Ilyenkor jöhet egy transzlégzés, ami segít bennünket abban, hogy kiderítsük, milyen lelki problémák miatt nem tudunk meggyógyulni. A lelki okok feloldásával szabaddá válik az út az egészség felé.
Sok éve próbálok másokon segíteni, helyreállítani a testük öngyógyító képességét, meghallgatom a mindennapi problémáikat, hiszen a legtöbbször a lelki instabilitás okozza a betegségeket. Azt szeretném, hogy mindenki számára teljesen természetes legyen az egészség és a vitalitás. Szeretném, hogy minél több ember érezze: “Ha ma egészséges és életerős vagyok, akkor holnap is az lehetek… ha hallgatok a belső hangra. Mindig csak 1 napra kell figyelnem és így rengeteg boldog év áll előttem.”
Még nincs hozzászólás